nem vagyok depressziós.” Az utóbbi időben sokszor hallom ezt a mondatot ismerőseim körében, akik ismerve a pszichológiát, ezt a segítséget ajánlják tanácstalan barátaiknak. Sokak gondolkodásában a pszichológus azonos a klinikai pszichológussal, aki súlyos mentális betegségben szenvedőkkel foglalkozik, nekik igyekszik segíteni. Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy a pszichológushoz nem csak a végső kétségbeesés idején lehet fordulni.

A tanácsadó pszichológus részben hasonlít egy baráthoz, aki meghallgat. Nem is gondolnánk, hogy ez milyen fontos. A saját baráti körömben is sokszor tapasztalom, hogy ha valaki segítséget kér, akkor éppen hogy elkezdi elmesélni a problémáját, a barátok jóhiszeműen máris elárasztják jobbnál jobb tanácsokkal, ezzel belefojtva a gondolatokat. Nem egyszer fordul elő, hogy a pszichológusi munka „pusztán” annyi, hogy engedem, hogy a másik ember kiadhassa magából mindazokat a gondolatokat, amelyek benne vannak. Érdekes módon, sokszor a gondolatok kimondása, és néhány perces szótlan elmerengés ezek fölött, máris feltárja az összefüggéseket, és az egyén saját maga képes meglátni a megoldást a helyzetére.

A pszichológus különbözik is egy baráttól abban a tekintetben, hogy az adott helyzeten teljes mértékben kívülállóként viszonylag objektív képe lehet a dolgokról. Amikor érzelmileg bevonódunk egy helyzetbe, ez automatikusan korlátozza azokat a lehetőségeket, amelyeket képesek vagyunk meglátni. Nem érdemes áltatni magunkat, saját magunkkal kapcsolatban nem létezik objektív szemlélet, de ugyanez igaz közeli rokonainkra, barátainkra is, akikkel a kihívásainkat rendszerint megosztjuk. A pszichológus úgy dolgozik, hogy szakmai ismeretei alapján, a kliens által elmondott információkból kiindulva, megpróbál hipotéziseket alkotni a helyzetről, amelyek kapcsán kérdéseket tesz fel. Mivel ő egyik megoldást sem részesíti előnyben érzelmi alapon, ezért nagyon sok esetben olyan összefüggéseket is meglát, amit a kliens érzelmi okokból nem képes. Akkor tudja, hogy jó úton jár, amikor meghallja a kulcsmondatot: „Valóban. Erre még egyáltalán nem is gondoltam…”

Mikor érdemes tehát pszichológushoz fordulni? Ha úgy érzi, hogy egy problémát (legyen az akár apró) már rengetegszer körbejárt, de mégsem találja a megoldást. Ha már szinte minden barátja elárasztotta tanácsokkal, de valahogy egyik megoldást sem érezte sajátjának. Ha egyszerűen úgy érzi, hogy annyira felgyűltek belül a dolgok jó lenne ezt az egészet tisztán látni, és az összefüggéseket újra elrendezni.

A lehetséges témáknak nincs határa. Legyen szó párkapcsolatról, munkáról, tanulásról, szülőkről, gyerekekről vagy éppen egy döntéshelyzetről. Nem létezik olyan probléma, ami túl kicsi vagy túl nagy ahhoz, hogy beszéljünk róla. Problémáink vannak, mindannyiunknak az a legnagyobb, amelyikkel éppen küzdünk. A kérdés csak az, hogy egyedül bolyongunk a nehézségek labirintusában, vagy megragadva egy segítő kezet egyenesen jutunk az útvesztőből a célba.

Ha úgy érzi, segítségre, támogatásra van szüksége, Tanácsadó Irodánkban örömmel állunk rendelkezésére. Jelentkezzen ITT.